hi
aki olvassa és tud segíteni, lécci írjon ^^
blogot szeretnék előbb-utóbb váltani. vmi egyszerűbb, könnyebben kezelhető jobban bejönne. olyasmire gondoltam mint pl az ameblo (jp) csak angolul vagy magyarul.
vagy egyátalán érdekelnének olyan blogok amelyek jól néznek ki, könnyen lehet esetleg képet felrakni (nem külső linkeléssel) shoutbox ésatöbbi
plz help ^^

pszabi

víííí ^o^ rám fért már kis váltás!!



ez volt az extémám

és az új!!!! MUCC

ma reggel lementem a boltba kifliért és örömmel tapasztaltam hogy itt akár még hó is eshet! ^o^
de meg kell hagyni nagggggyon hideg volt!





jaaaaa és még egy meglepiről kép!!!



kicsit sötét a kép, de rem láccik a logo!!

OB

meriii xmast mindenkinek!!
itt esett a hó ^^
igaz tegnap csak lassan kerülnek fel a képek! :D


és megjött a giru lemezem! *o*



ésésésésésés kaptam többek közt egy coolos pinget a jézuskától
meg més ok mást is csak hirtelen ennyit fényképeztem le :D


az a tekintet! *o*

hja xD mert iet is hallgatok.. továbbra is!!
deee~ *o*
ami miatt írok: D'espairs Ray!!!!!
megjelent a napokban ugyanis legújabb -Horizont- c. kislemezük (a hozzátartozó pévé és b-side számkörettel együtt)
és menetrendszerűen el is indult a kinek teccik és kinek nem körjáték is!
ezzel nem foglalkoznék tovább: ellenben a a címadóval!
a Horizont bennem -és sztem másban is- megerősítette a tudatot, hogy bizony a despa is -talán végleg?- szakít régi "súlyos" (heavy) önmagával és inkább a dallamosságra fekteti a hangsúlyt.
a mirror album megjelenése óta megyeget a vita, hogy melyik volt a jobb a coll:set vagy a 2. album; vagy másképp a darkos-ütős vagy a darkos-dallamosabb (amely emiatt itt-ott veszített tempójából)
hát a 3. felvonás előfutárai szerint a dallamos a nyerő, hiszen egy még mainstream közelibb-dallamosabb világot tártak elénk a despafiúk, ahol az agresszív dalok sorban a b-side-ra szorultak. de összességében nem sokakat zavar és szvsz egyre kevesebb a coll:setet visszasíró egyén, következésképp tudják ők h mit csinálnak! ^.^
és random offként egy ősrégi daluk xD



amúgy utolsó mondat jogán: a legütősebb számuk a kislemezen a feldolgozás lett. eccerűen.. mint amikor kyo elénekelte a jealoust! csodaszép! ^^

Amúgy hamár nu metálos iránynál vagyunk, íme a másik példa



girugämesh új -Music- c. albuma is erősen errefelé megy! legyen rappelős és lehetőleg nem túl durva hogy nagyobb körben emészthető lehet.
amúgy ezzel nem egy régi fenük negatív hozzáállását vívták ki, hiszen hol van az a kreativitás amivel annó majorként befutottak. másrészt viszont élőben tuti h a hazaiakat vissza tudjál csábítani, mert ha valahol, hát ott át tudják formálni a dalok javát úgy hogy nekik jó legyen :D
ez lehet bonyi volt, de megpróbálom elmagyarázni: egy dalt megírtak/felvettek/kiadtak ok, de élőben teljes szabadságot kapnak díszítésekre és plusz dallamokra (hörgésekre), mellyel bizony ezekből a dalokból is lehet ütősöket varázsolni

húú... na mind1 xD ennyire nem szoktam gondolkodóra venni a figurát!

nah mind1, giruról többet ha megjön az album végre
limited dvd-vel *o*

hamár vékák, akkor egy újabbat elő: Nightmare



azért is írok róluk, mert a legújabb duplájuk egyik dala (a fenti pv) naggyon-nagggggyon bejön ^^
az igazat megvallva nem nagyon hallgatom őket a the world/alumina kettős óta. talán a raison d'etre teccett még, de a többi dal jött és ment is. egyik sem maradt a fülemben.
persze jó kérdés hogy ez meddig fog, de sztem mindenképp tovább mint az előzőek. a dal közepén a szóló luv!! jók a voxismétlések és a dalközi kontrasztok, amelyek hol kiemelik, hol pedig elnyomják yomi mester énekszólamait. a refrén pedig simán eltalált!
igazából sztem egymaga elég lett volna egy kislemeznek és ráértek volna a naked luvot később kiadni. najó.. náluk amúgy is megy a kapkodás -mint mindig- :D mindjárt itt az új élő dvd és sztem még meg sem emésztettük mire már be is jelentik az új kettős kislemezüket!

utolsónak pedig: DuelJewell



a glassfia c. albumuk előfutáraként botlottam a dalba -és hosszú idők után magáb az együttesbe is. hm.. nem is tom h írjam le. nekem bejön. ennyivel már meg is nyertek annyira h ráhallgassak az albumukra annak ellenére h sohasem voltak nagy kedvenceim.



végül poplevezező: ayumi hamasaki - green
az ember azt hinné, hogy lassan leírhatja a leányzót, hogy ismeri több tucat kislemez után és mégsem. ezúttal -44. kislemezében- jópár évvel visszakalauzol minket az időben és a kitérő alkalmával egy klub életét mutatja be egy esti showval, illetve a háttérrel. utóbbira azonban elég nehéz figyelni egyrészt a dal miatt, másrészt az előadás színpompája miatt, amiből nehéz felocsúdni a szürke félpillanatokra.
összességében: nekem teccik ^^